A hamis elvárások csapdájában

Nagyon szíven ütött, amikor először hallottam, hogy ha nem kategorizálom a kapcsolataimat, akkor fájdalomra vagyok predesztinálva.

Már az is meglepett, hogy tudatosan kellene kezeljem pont az emberi kapcsolatokat, de aztán újabb megdöbbentő kérdést szegezett nekem a mentorom:

tudod, hogy ki milyen céllal van az életedben és vajon meddig?

Ekkor jöttem rá, hogy a kapcsolatok szezonálisak, és ha ezt megértem, sok-sok csalódást spórolhatok meg magamnak.

A kategóriák

Először is tisztázzuk az alapfogalmakat. Mit jelent, hogy az emberek kategorizálhatók?

Az idegenek. Az utcán összefuttok, köszönsz neki. Elképzelhető, hogy névjegykártyát cseréltetek, de csak most kezdtek ismerkedni. Minden ember idegen státuszban kezdi a kapcsolatát egy másik emberrel.

Az ismerősök. Az ismerősök csoportja további kategóriákra bonthatók: vannak távoli ismerősök, vannak közeli ismerősök, vannak jó ismerősök, és vannak olyan ismerősök, akikkel bizony nem biztos, hogy szívesen töltöd az idődet.

A jó ismerősök között találjuk például a haverokat. A haverok azok, akikkel jól érzed magadat, közös a hobbitok, el tudtok menni közösen egy meccsre, egy fesztiválra – kinek mi a hobbija vagy a beállítottsága.

Szintén az ismerősök táborát gyarapítják a kollegiális, üzleti kapcsolatok: a klasszikus munkahelyi kapcsolatok.

Vannak nem opcionális kapcsolatok, ilyenek a családi viszonyok. A szüleid, a testvéreid, az unokatestvéreid, a nagyszülők – és sorolhatnánk végig a családtagokat – nem választhatók; készen kapod a családod – a kérdés csak az, milyen felelősséged van abban, hogy jól kezeld a velük való kapcsolatot.

Külön kategóriába tartoznak a barátok. A baráti kapcsolatok nagyon-nagyon mély, nagyon őszinte, együttműködésben, szeretetben és elfogadásban működő kapcsolatok.

És persze természetesen ott van a párkapcsolat is, aminek a csúcsa a házasság.

Ezek mellett a kategóriák mellett egy másfajta csoportosítást is meg kell csinálj! Fel kell ismerd, ki milyen céllal van az életedben. Vannak például segítő kapcsolatok, vannak mérgező kapcsolatok, vannak olyan kapcsolatok, melyek kimondottan mankóként funkcionálnak.

Milyen például egy tipikus segítő kapcsolat? Amikor egyetemre jársz, és írod a diplomamunkádat, akkor a konzulensed tipikusan segítő kapcsolatban van veled. Az a célja, hogy bár rövid ideig, de segítsen, hogy a diplomamunkád megfelelő minőségű legyen. De ennek a kapcsolatnak – ahogy szinte minden kapcsolatnak az életben –, le fog járni a mandátuma. Bizonyos kapcsolatoknál ezt teljesen triviálisnak vesszük, de gyakran akad olyan is, amikor ezt a természetes törvényszerűséget nem vesszük figyelembe.

Mire gondolok? Nézzünk egy hasonlatot egy klasszikus, szezonális építő kapcsolatra. Amikor épül egy ház, a ház homlokzatával párhuzamosan épül egy állvány is: a munkások ezen járkálnak fel-le, és gyakorlatilag a fallal együtt egyre magasabbra és magasabbra emelkedik. Támogatja az építkezésben az épületet. De amikor az épület elkészül, mi történik? Az állványrendszert lebontják. Mert annak a kapcsolatnak a mandátuma lejárt. Abszolút pozitív volt az épületre nézve, teljesen jó volt, hogy ott volt, mert nélküle nem is tudott volna felépülni, de aztán lejárt a szezonja, és elbontották, nem hagyták ott a gyönyörű homlokzat előtt, miután az épületet levakolták.

Ahogy korábban mondtam, egy konzulensi kapcsolat is ilyen: nagyon jó kapcsolat, építő kapcsolat, szükség van rá, hogy az ember lediplomázzon, de amikor a kapcsolat mandátuma lejár, akkor ennek a kapcsolatnak jó eséllyel valamilyen formában vége szakad. És ez bizony minden egyes kapcsolatra igaz.

Az egyenlőség

Fontos, hogy egy kapcsolatban mindig egyenlőség legyen. Ha úgy érzed, Te túl sokat teszel, Te többet raksz bele, már megint Te fizetted a számlát, már megint Te tetted a gesztusokat, már megint Te siettél a másik segítségére, és ráadásul ez már hosszú-hosszú ideje így megy, tudnod kell, hogy egy idő után az a kapcsolat szét fog robbanni. Kapcsolata, személyisége, embere válogatja, hogy milyen hosszú az a kanóc, ami egy orbitális nagy dinamit tömbbe torkollik, de

ha nincs egyenlőség a kapcsolatban, akkor nyugodtan veheted úgy, hogy a kanóc már ég, és a dinamit, azaz a kapcsolat, előbb-utóbb fel fog robbanni.

Igaz ez a házasságra is: nem lehet elvárni senkitől sem egy házasságban, hogy folyamatosan ő legyen az, aki a kétfülű szatyor egyik fülét fogja. Lehetnek pillanatok, lehetnek momentumok, amikor az egyikük jobban odateszi magát, de ha ez huzamosabb ideig fennáll, akkor bizony annak a kapcsolatnak is előbb vagy utóbb vége fog szakadni.

A bizalom

Más és más kategóriákban más és más módon viselkedsz, más dolgokat engedhetsz meg magadnak, és – most figyelj – más információkkal más-más mélységben sáfárkodsz. Egy kapcsolatban az egyenlőségen túl nagyon-nagyon fontos a bizalom kiépítése is – és ez minden kategóriánál mást és mást jelent.

Ha egy haverodnak azt mondod, hogy este 8-kor találkozzunk a kedvenc helyünkön, mert 8:30-kor kezdődik a meccs, és megkéred, hogy foglaljon Neked is helyet, ha előbb érkezik, akkor pontosan elég, ha annyira megbízol benne, hogy tudd, 8 órára ott lesz és le fogja foglalni Neked a helyet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amíg elmész egy hétre nyaralni, erre a haverodra rábíznád a gyerekedet, rábíznád a házadat, a lakáskulcsodat, az autódat. Mert ő a haverod. Ilyenkor kihez tudsz fordulni? Jó esetben a szüleidhez, a legjobb barátodhoz, a házastársadhoz vagy a testvéredhez – olyan emberekhez, akikkel mélyebb információkat cseréltetek. Egy idegenre egyértelműen nem fogod rábízni a házadat, és nem fogsz neki olyan információkat sem átadni magadról, amivel esetleg visszaélhet.

Ha bizalmat akarsz építeni valakivel, akkor azt egyetlen egy módon tudod megtenni: az igazság cserélgetése által.

Én adok Neked igazságot, Te adsz nekem igazságot – cserélgetjük egymás között az információkat. Tulajdonképpen a bizalom és a kapcsolatok mélyítése semmi másról nem szól, mint információcseréről. Ha tudod valakiről, hogy mi volt a legnagyobb betegsége, mi a legnagyobb félelme, mi a legnagyobb vágya, mi a konkrét víziója, hogyan nőtt föl, mit gondol a családtagjairól, mit gondol a legjobb barátairól, hogyan van a házastársával, akkor nagy eséllyel nevezhetjük őt a barátodnak. Ha Te hasonló információkat osztasz meg egy idegennel vagy egy haverral vagy egy távoli ismerőssel, ne lepődj meg, ha ő a rábízott információkkal sáfárkodik: ha jól kategorizáltad be a kapcsolatotokat, élni fog velük – ha rosszul, akkor sajnos visszaélni.

Kezeld tudatosan a kapcsolataidat!

Bizonyára Veled is előfordult már, hogy azt kellett mondd: „Nem gondoltam volna róla, hogy…”, „Nem hittem volna róla, hogy…”, „Az eszembe se jutott, hogy valaha ilyet megtesz! Az meg pláne nem jutott eszembe, hogy ilyenre képes!”. Esetleg ilyen is volt, hogy „Ó, hát hogy tehette ezt velem? Hogy történhetett ilyen?

Ez semmi mást nem jelent, minthogy hamis elvárásod volt a kapcsolattal szemben. Mit keresett az az ember az ismerős, a haver, a jóbarát vagy esetleg a családi kategóriában? Most figyelj: Te helyezted oda.

Engem helyeztek már ilyen helyzetbe, és sajnos előfordult, hogy visszaéltem vele – bár ne tettem volna. Idejekorán mondtuk egymásnak, hogy barátok vagyunk, idejekorán mondtuk egymásnak, hogy szeretjük egymást, és ezek nagyon-nagyon erős kifejezések. Nagyon vigyázz, kinek mondod, hogy szereted, mert ezzel felhatalmazást adsz a másiknak arra, hogy megbántson Téged.

Ne feledd el, hogy a kapcsolati kategóriák határaid Te határozod meg! Nézzünk egy egyszerű példát! Van egy veteményes kerted, ez lehet az elméd, lehet a szíved, lehet egyébként maga a kapcsolat vagy lehet a személyes szférád, a személyes életed. Más kerítésre van szükséged, hogyha nyulak mászkálnak be, és teljesen másmilyenre, ha a kerted körül vaddisznók ólálkodnak. Kik lehetnek ezek a vaddisznók és kik lehetnek ezek a nyulak? Elég lehet egy nyúlkerítés, ha haveri kapcsolatokról beszélgetünk. Nem hívott meg egy sörre? Nem jött el a megígért buliba? Nem mentünk el együtt focizni? Na puff neki, hát nem történt semmi probléma. Na de mi van akkor, ha egy baráti szövetségről vagy egy jó üzleti kapcsolatról beszélünk? Nézzünk meg az utóbbit! Ott bizony nagyon észnél kell lenned, mert ha Te túl korán, túl mély, túl fontos információkat osztasz meg, és esetleg még szerződésed sincsen, akkor lehet, hogy valaki egy üzleti titkoddal fog távozni. „Most nincs időm szerződést kötni, csináld meg a számlát, aztán majd elutalom.” És már viszi is a termékedet. Hányszor gondoltad magadban, hogy biztos, hogy kifizet, mert olyan szimpatikus? Aztán rohanhattál a pénzed után. Talán ilyen élményed is volt már? „Bár mondták a barátnőim, hogy egy nagy pernahajder, és vigyázzak vele, de én mégis odaadtam neki a szívemet, és hát nem visszaélt vele? Mire észbe kaptam, már mással csókolózott az utcasarkon…” Hamis elvárás, hamis elvárás, hamis elvárás.

A hamis elvárások csapdájába akkor sétálunk bele, ha nem tudjuk jól felállítani a határokat, és nem tanuljuk meg azokat jól védeni az információk cserélgetése által.

Kezeld tudatosan a kapcsolataidat! A tudatossághoz három dolog szükséges:

  1. Kategorizáld a kapcsolataidat!
  2. Tanuld meg védeni a kapcsolati határokat, amiket Te állítottál föl!
  3. Sáfárkodj felelősségteljesen a rád bízott információval!

Gondolkodj el kicsit magadon!

Erőteljes ember vagy, aki képes saját magát boldoggá tenni és nincsenek hamis elvárásai a másik emberrel szemben, vagy játszmázol?

Egy játszmában tündökölhetsz áldozati, megmentő vagy a saját érdekeit mindig érvényesítő rosszfiú/rosszlány szerepben. Háromszögelésnek hívjuk azt a helyzetet, ahol mártírként, rosszfiúként vagy megmentőként állunk egymással szemben és ezen szerepeken keresztül ping-pongozunk egymással.

Az áldozat típus folyamatosan keresi a megmentőt az életében, hogy biztonságban vagy boldognak érezze magát. A rosszfiú vagy rosszlány tipikusan olyan, aki irányításon, megfélemlítésen vagy manipuláción keresztül éri el, hogy más megtegye, amit ő szeretne. A megmentő felelősséget vállal más életéért, hogy saját magát erőteljesnek, magabiztosnak érezze. Ezek a szerepek folyamatosan tetten érhetők körülöttünk – talán mi is helyezkedtünk már ezen szerepek valamelyikében, vagy kapcsolattól függően akár többe is.

Az erőteljes emberek azonban nem vesznek fel ilyen szerepeket – sőt, nem is mennek bele olyan helyzetekbe, ahol mások akarnak felvenni ilyen szerepeket.

Az erőteljes emberek képesek szabadságot adni a körülöttük lévő embertársaiknak.

Nem azért szeretik a másikat, mert az megpróbál a kedvükbe járni, hanem azért, mert úgy döntöttek, hogy őt szeretni fogják. A másik működése és a másik létezése abban az adott kapcsolatban nincs feltételhez kötve. Ha úgy érzed, hogy a fenti szerepek bármelyikét hordozod, tudnod kell, hogy a kapcsolatodban – mivel irányítási vágy, manipuláció van benne – nincs szabadság. Az irányítás halálos eleme a kapcsolatoknak.

Gondolkodj el azon, hogy van-e most olyan ember az életedben, vagy akár több, aki lehet, hogy olyan kategóriába tartozik éppen, ahol nem kéne lennie. Lehet, hogy  éppen őt tudja az egyik legféltettebb titkodat, pedig nem vagy benne biztos, hogy rá kellett volna bíznod. Velem ez korábban számtalanszor előfordult, jelzem vice versa. Nem szeretnék egyáltalán álszentnek tűnni, bizony én is árultam el embereket, árultam el kapcsolatot. De fordítva is megtörtént. Volt egy olyan üzleti kapcsolatom, amiről azt hittem, hogy barátok vagyunk. Felhatalmaztam őt a kifejezéseimmel, az időmmel, a saját illúzióimmal, ha tetszik, és amikor kiderült, hogy csupán üzleti kapcsolatban vagyunk, elképesztően nagyot sérültem, mind emberileg, mind anyagilag is. Miért? Mert nem hoztam meg megfelelő döntéseket a megfelelő pillanatban, és mert erre a kapcsolatra nem csupán mint üzleti kapcsolatra tekintettem.

Azt mondják az igazán bölcs, idős emberek, hogy egy kezeden meg fogod tudni számolni, hogy hány igaz barátod lesz életed végéig. Figyelembe véve, hogy hány ezer embert ismerünk – elindultál gyerekkorod óta: óvoda, iskola, középiskola, egyetem, első munkahely, második munkahely, hobbik, sport, tánc, művészet, egy karrier, egy vállalkozás, sorolhatnám –, rá kell, hogy döbbenj, hogy

a kapcsolataid 99%-a szezonális kapcsolat.

 

Ha viszont szezonalitásról beszélünk, tudnod kell róla, hogy le fog járni a mandátuma.

Mit kell tenned? Két dolgot:

  1. Fogadd, el hogy adott kapcsolatnak lejárt a mandátuma!
  2. Ne akard áterőltetni őt az életed következő szezonjába!

Ha viszont úgy érzitek, hogy hasonló az érdeklődési körötök, hasonló a dinamikátok, hasonló a múltatok, hasonló a hobbitok, a benyomásokra, melyek érnek titeket, hasonlóan reagáltok, és úgy gondoljátok, hogy az értékrendetek is izgalmasan közelít egymáshoz, akkor az igazság cserélgetése által ki tudtok munkálni magatokból egy gyümölcsöző, jó kapcsolatot. Ne legyenek illúzióid, nem lesz ebből sok! Nem kell, hogy több tucat baráti kapcsolatod legyen! Nem kell, hogy több tucat jó üzleti kapcsolatod legyen! Lesz néhány. De ha azokat felelősségteljesen kezeled, és nem csalod meg magadat, azaz nem lesznek hamis elvárásaid, akkor nagy eséllyel sokkal nagyobb békességben fogsz tudni élni.

A hiányzó láncszem

Az elmúlt 15 évben ezek a tanítások és megélések összeálltak egy nagy egésszé – ezt szeretném átadni Neked A hiányzó láncszem-élményen. Azért döntöttem úgy, hogy megszervezem ezt az eseményt a csapatommal, mert egyértelműen hiányzik. Dunát lehet rekeszteni a személyiségfejlesztést és az instant, azonnali megoldásokat kínáló, mondjuk úgy, hogy tanításokkal. Viszont lényegi dolgokról, mint a jellem és a maradandó sikereket alkotó területek, keveset beszélünk. Ezért szeretnék az embereknek átadni olyan hiányzó információkat, melyek azonnal beépíthetők és fenntartható eredményeket produkálnak az életükben. A hiányzó láncszem-élmény valódi útmutatást és azonnal használható életvezetési programot kíván nyújtani.

A hiányzó láncszem-élmény mindenben más lesz, mint amit eddig megszoktál. Őszintén hiszem, hogy egy információt el kell vinni a mély megértés szintjére, és akkor az a bizonyos áttörés valóban tapasztalható. Szellemi törvényekről lesz szó, és olyan kifejezések, mint időmenedzsment, feladatmenedzsment, fókusz, vonzás és egyéb klisék, valódi tartalmat és értelmet fognak nyerni. A kardinális különbség pont ez lesz:

Nem hiszek a tünetkezelésben, én valódi békességet akarok teremteni.

A hiányzó láncszem-élmény fő fókuszában az emberekben rejlő potenciál lesz. Célba vesszük a jellemet, és a „lenni-tenni-birtokolni” megközelítésből azzal fogunk foglalkozni, hogy ki vagy, annak következményeként mit teszel, és ez automatikusan fel fog zárkózni ahhoz, amit birtokolni szeretnél.